III. Végintézkedésen alapuló öröklés
Kedves Olvasó!
Folytatjuk! Ha eddig a törvényes öröklést jártuk körül, mi is lehetne a következő téma? Praktikusan éppen az, ha a törvényes öröklés rendjét valami más írja felül, jelesül a végintézkedésen alapuló öröklési rend érvényesül.
Ezekben az esetekben tehát az örökhagyó tesz valamilyen végintézkedést, amellyel részben vagy adott esetben teljes egészében az ingóságból, illetve ingatlanból álló hagyatékot olyan személyek javára rendeli, amely személyeknek kifejezetten szánja halála esetére a vagyonát, illetve annak meghatározott részét.
Ma természetesnek tűnik számunkra, hogy az örökhagyó a halála esetére vagyonának sorsáról – bizonyos korlátokkal – végintézkedéssel szabadon rendelkezhet, ennek kinyilvánításában nem akadályozza őt semmi.
Mi módon rendelkezhet valaki a halála esetére a vagyonának sorsáról?
A köztudatban a végrendelet jelenik meg elsősorban, ha végintézkedésről van szó. Nagyon fontos szabály, hogy kizárólag személyesen tehet végrendeletet az örökhagyó.
A gyakorlat szempontjából nagyon fontos megjegyezni, hogy a végrendeleti okiratból egyértelműen ki kell tűnnie annak, hogy az örökhagyó halála esetére szóló rendelkezést tartalmaz és az okirat megjelenési formáját tekintve aggálytalanul az örökhagyótól származzon. Nyilván ennek nem felelhet meg egy kizárólag számítógéppel írt és nyomtatóval előállított, személyes aláírás és végrendeleti tanúk nélküli okirat, mert nem lehet kétséget kizáróan megállapítani az örökhagyótól való származását, egyéb hibák mellett, amelyekről később lesz szó.
Végrendelkezni főszabály szerint írásban lehet, kizárólag törvényben meghatározott kivételes esetekben lehet csak helye a szóbeli végrendeletnek. Az írásbeli végrendelet közokirati vagy magánokirati formában tehető.
A közokirati formában kívánt végrendeletet közjegyző előtt lehetséges, illetve bizonyos esetekben kötelező megtenni.
A közvégrendeleti formában létrejött végrendelet alaki érvényességéhez a közjegyzőkre vonatkozó érvényességi szabályok biztosítása szükséges mindenképpen. Vannak azonban indokolt korlátozások ezzel kapcsolatban, így nem lehet érvényesen közvégrendeletet tenni olyan személy előtt, aki a végrendelkezőnek, a végrendelkező házastársának vagy adott esetben élettársának hozzátartozója, gyámja vagy gondnoka, emellett érvénytelen az a juttatás, amely a közvégrendelet tételében közreműködő személy, valamint ennek hozzátartozója, gyámoltja vagy gondnokoltja javára szól. Ebben nyilván szigorú szabályok szükségesek, álláspontom szerint közérthető okokból.
Felmerül a kérdés, hogy ki tehet közvégrendeletet? Nos, a válasz pofon egyszerű: bárki, aki ezt a formát választja. Viszont ez, ha nem muszáj valamilyen kényszerítő oknál fogva alkalmazni, nem éppen olcsó megoldást jelent. Legtöbbször bőven elegendő az írásbeli magánvégrendeleti forma által nyújtott lehetőségek használata, ilyen forma az ügyvédi közreműködéssel létrehozott írásbeli végrendelet is, amely ráadásul ugyanolyan biztonságos megoldást jelent a Magyar Ügyvédi Kamara végrendeleti nyilvántartásába történő elhelyezése révén.
Jogos ezek után a kérdés a fentebb említett információk birtokában, ki számára kötelező a közvégrendeleti forma, azaz ki az, aki csak és kizárólag közjegyző közreműködésével végrendelkezhet érvényesen?
Nos, ezek az esetek a jogszabály szerint a következők:
„A korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességében vagyoni jognyilatkozatai tekintetében részlegesen korlátozott nagykorú érvényesen kizárólag közvégrendeletet tehet. A végrendelet érvényességéhez a törvényes képviselő hozzájárulása és a gyámhatóság jóváhagyása nem szükséges.
Aki vak, írástudatlan vagy olvasásra vagy nevének aláírására képtelen állapotban van, írásban érvényesen kizárólag közvégrendeletet tehet.”
Látható és érthető, hogy fenti rendelkezések szerint adott esetben a végrendelkező valamilyen cselekvőképességet vagy egészségi állapotot érintő helyzeténél fogva nem alkalmas a magánvégrendeleti forma alkalmazására, tehát indokolt ez a jogi korlátozás a rendelkezési szabadság tekintetében.
Kedves Olvasóim!
A fentiekben vázolt és a közvégrendeleti formához kapcsolódó tudnivalókat viszonylagos egyértelműségük okán nem részletezem jobban, tekintettel arra is, hogy ez a végrendeleti forma a közjegyzői vonatkozó eljárás szabályozottsága miatt kevésbé rejt magában különösebb buktatókat, mint adott esetben a magánvégrendeleti forma szerinti okiratok.
A következő folytatásban éppen ezért tüzetesebben vesszük górcső alá azokat az okiratokat, melyek előfordulhatnak a mindennapokban végrendelkezni kívánó személyek vonatkozásában.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet!