Kedves Olvasó!
Nos, ígéretem szerint az öröklésből történő kiesési okokkal folytatom, az alábbiakban ezekről az esetekről írok.
Nagyon fontos kiemelni a félreértések elkerülése végett azt, hogy kizárólag a következőkben bemutatandó, törvényben meghatározott kiesési okok következtében lehetséges kiesni az öröklésből, tehát ezeken túlmenően semmilyen más okból nem megengedett megállapítani az örökös kiesését. Ez nyilvánvalóan lényeges garancia arra, hogy a törvényben felsorolt kiesési okokon kívül nem hivatkozható a hagyatéki vagy bírósági eljárásban egyéb „önkényesen kitalált” ok.
Tehát kiesik az öröklésből
- aki nem éli túl az örökhagyót (a korábbi vonatkozó jogi szabályozáshoz képest a jelenleg hatályos jogszabályban újdonságként jelentkezett annak az esetkörnek a megítélése, amely esetekben az örökösök egy balesetben vagy ahhoz hasonlatos közösen elszenvedett veszélyhelyzetben mindannyian elhunynak, ilyen esetekben ugyanis nem számít, egymáshoz képest ki és mikor hunyt el időrendben, mindannyian úgymond egyszerre kiesnek az öröklésből az elhalálozásuk pontos időpontjainak vizsgálata nélkül.)
Nyilvánvalóan a fenti ok nem szorul különösebb magyarázatra, hiszen aki maga nem éli túl az örökhagyót, azaz elhalálozik, természetszerűleg nem válhat örökössé az elhunyt örökhagyó viszonylatában.
- aki az öröklésre érdemtelen
Ez a kiesési ok már inkább magyarázatra szorul talán. Érdemtelenségként lehetséges figyelembe venni példának okáért, ha valaki az örökhagyó vagy az örökhagyó után bármilyen jogcímen öröklésre jogosult életére tört, itt bármilyen szándékos magatartás figyelembe veendő, amely alkalmas volt az örökhagyó életének kioltására, függetlenül attól, hogy a cselekménye valóban halálhoz vezetett vagy sem. Fontos megjegyezni, hogy nem csak az a személy lesz érdemtelen, aki fizikailag az örökhagyó életére tört, hanem az is, aki adott esetben felbújtóként vagy más közreműködőként vett részt. Érdemtelen az is, aki például az örökhagyó végakaratának kinyilvánítását megakadályozta vagy adott esetben az érvényre jutását megakadályozta. Fontos, hogy az eredetileg érdemtelenségre okot adó cselekmény megbocsátása az érintett részéről már lehetővé teszi az öröklést. Az érdemtelenség megállapításánál csak a törvényben meghatározott esetek vehetők figyelembe.
- akit maga az örökhagyó kizárt vagy kitagadott
Amennyiben az örökhagyó kizárja a törvényes öröklésből az adott személyt, abban az esetben még az örökös jogosult a kötelesrészre. Ha az örökhagyó a kötelesrészből is ki kívánja zárni a leendő örököst, akkor ki kell tagadja az adott személyt. A kitagadás kizárólag a törvény által meghatározott esetekben lehetséges és csakis az adott személy vonatkozásában áll fenn.
- aki maga mondott le az öröklésről az örökhagyó vonatkozásában
A leendő örökös az örökhagyó életében lemondhat az öröklésről, praktikusan az örökhagyó és közötte írásban létrehozott megállapodásban.
- aki az örökséget visszautasította
Nem szabad összetéveszteni a visszautasítást a lemondással. A lemondást még az örökhagyó életében szükséges megtenni, míg a visszautasítás az örökség megnyílta után esedékes.
- az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyíltakor (azaz az örökhagyó halálának pillanatában) a házastársak közötti életközösség már nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvalóan megállapítható, hogy az életközösség visszaállítására nem is volt kilátás.
Ésszerű és életszerű ez a szabály, miszerint ha már a házastársi életközösség megszakadt az egyik házastárs halálát megelőzően és nyilvánvalóan nem is volt helyrehozható vagy a felek nem is szándékoztak azt helyreállítani, nem lehet helye öröklésnek értelemszerűen.
A fenti kiesési okok közül egyeseket hivatalból kell figyelembe vennie az eljáró jogalkalmazónak, míg másokat kizárólag akkor, amennyiben az arra jogosult hivatkozik az adott kiesési okra. Az első esetre példa az örökös örökhagyót megelőző halála, míg a második esetkörre jó példa az érdemtelenség.
Kedves Olvasó!
Köszönöm a megtisztelő figyelmet! A következő részben haladunk tovább!